Hy people! Meg is jött az első fejezet! Ám mindenkit kérek, aki olvassa az legyen oly kedves kommizon is. Rengeteg blogom volt, és mindent úgy vezettem, hogy alig volt 1 rendszeres olvasóm. Ezen változtatni akarok. Minimum 3 kommentár esetében tovább folytatom a történetet, amennyiben nem lesz meg, az egész oldalt törlöm.
Egy átlagos napnak néztünk elébe újra - vagy mégsem. Egy semmittevős napnak is indulhatott volna, de még sem. Miután az egész nyarat Európában töltöttem a legjobb barátnőim társaságában - Serena és Blair - jöhetett a suli. Most már nem is a középiskolás uralkodós éveinket fogjuk koptatni a Costance-on, hanem a Columbia egyetemre készülünk - vagyis már hivatalosan is oda járunk. Az első tanítási nap, hát mit ne mondjak - megváltoztatta az életem.
- Szerintem mi vagyunk az egyetlen diákok akik limuzinnal érkeztek meg. - büszkélkedett B, miközben mind a hárman kiszálltunk és az egyetem pislogott vissza ránk. Becsapva a luxus autó ajtaját egyből be is íveltünk az épületbe a legújabb Párizsból jött táskáinkkal. A hatalmas és zsúfolt helyen egyből a hangos bemondóban beinvitálták a gólyákat egy előadó terembe. Mi is a hatalmas tömeggel haladtunk kissé nyűgösen és feszülten. Mikor végre bejutottunk egymás mellé leültünk egy sorban. Ott egy professzor egyből köszöntött is minket. Én először nem is figyeltem rá, majd amikor a nagy dumája közepette hirtelen pillantást tettem rá, akkor lett igazán ismerős csak a fiatal férfi.
- Jézusom! - kiáltottam hangosan, mire az egész teremben lévő diákok és persze a professzor úr is rám nézett.
- Csak rosszul nyeltem. - mosolyodtam el és mondtam ki halkan, mire mindenki vissza is fordította a kíváncsiskodó fejét. Egyből ránéztem az ismerős profra, aki meglepődöttség teli arccal vizslatott végig. Tudtam ki ő és szerintem ő is tudta ki vagyok én. Tudtam, hogy pár napja egy klubban csókolóztunk - józanul, ami ha rólam van szó akkor nagy szó.
Óra után egyből az ő irodáját kerestem meg. Szerencsémre vagy épp szerencsétlenségemre meg is találtam hamar. Kopogással, majd "Igen?" szóval be is nyitottam, ahol őt találtam az asztala mögött ülve ki se látva a papírok mögül.
- Cassandra Banes. Szia. - köszöntött, majd lassan fel állt és felém közeledett.
- Bruce Shaffer. - néztem rá. - Professzor úr. - néztük végig egymáson pár méter közti távolságban, majd én hirtelen szó szerint ledobtam magam az egyik fotelbe.
- Nem tudom mit mondhatnék, nem tudom mit tegyek. Tegezzelek vagy magázzalak. - jött ki belőlem minden egy huzamra. - Azt tudom, hogy te vagy az a srác akivel csókolóztam nem olyan régen. - nevettem el magam erőltetve, mire ő lassan leült mellém.
- Én azt tudom, hogy többet érzek irántad, mint puszta tanár - diák kapcsolatot. - hajolt közelebb az arcomhoz. Már olyan szinten közel volt hozzám, hogy leheletét éreztem az arcomon. Éreztem, ahogyan a forróság önti el a testét, miközben megfogja a jobb kezével az állam és mélyen a szemembe néz.
- Ezt ugye tudod, hogy helytelen? - fúrtam a tekintetem az övéi közé, mire csak egy apró bólogatás volt a válasza és lassan - gyengéden megcsókolt. Nyelve áthatolt az én számba, majd bő nyál csere után távolabb toltam magamtól.
- Közelebbről is megszeretnélek ismerni. - kacérkodtam vele.
- Ma este lesz egy parti az egyik barátnőmnél. Ha jól tudom az összes professzort és a dékánt is meghívja. Nincs kedved neked is jönni? - fogtam meg a kezét.
- Hivatalos vagyok a rendezvényre, úgyhogy semmi pénzért nem hagynám ki. - mondta, majd én felállva arcára egy puszit nyomva már ki is rohantam észrevétlenül az irodájából. Az udvaron nyüzsögtek a diákok, akiknek a tekintete egyből rám meredt, ugyanis már ismerős lehetek a Gossip Girl hírportálról nekik, ahol szinte már napi szinten szerepelek a barátnőim társaságában.
- C! - szóltak mögülem kórusban, miközben a táskámban kutattam a telefonom után. Megfordultam és S és B voltak azok - a legjobb barátnőim.
- Sziasztok! - öleltem meg őket egyszerre. - Akkor áll a mai parti? - néztem Blairre, mire csak mosolygósan és üdén bólogatott.
[..]
Blair szobájában való készülődés után már rohantunk is mind a hárman lefele, hogy fogadjuk a vendégeket. Ott álltam a lift előtt fekete koktél ruhában és fekete platformos magassarkúban, amikor az utasszállító ajtaja kinyílott és professzorom - aki mellesleg talán a jövendőbeli barátom - állt az ajtóban, öltönyben. Mi tagadás - jól nézett ki. Sőt jobban is mint azt bárki gondolná, talán már a puszta jelenléte vonzott. Úgy tapadtam volna hozzá, mint a mágnes. Kedvesen rámosolyogtam, majd üdvözöltem.
- Shaffer professzor úr. - biccentettem a fejjem széles mosollyal.
- Cassandra! - nézett rám, kissé feszültem és idegesen. - Beszélhetnénk egy pár percre?
Felszaladtunk külön - külön az emeletre, majd egyből Blair szobájába vettük az irányt.
- Ez a te szobád? - nézett körül.
- Nem, Blair-é. Én nem itt lakom. - ráztam a fejem. - Nyögd már ki miért rángattál fel ide. Serena és Blair mindjárt keresni fognak. - dobtam le magam az ágyra, amire ő is halkan leült mellém. Hatalmasat sóhajtott, majd csak nézett maga elé. Én a kezemet a közelebbi combjára tettem.
- Baj van? - pusziltam meg a fejét kedvesen.
- Szerintem be kéne ezt fejeznünk kettőnk között. - nyögte a váratlan mondatot.
- Még semmit sem kezdtünk el kettőnk között. Alig járunk pár órája, sőt ezt járásnak sem nevezném. Puszta közelebbi ismerkedés. - mondtam.
- Jobban vonzol magadhoz, mint akármelyik nő a bolygón. Egyszerűen az-az este óta nem bírlak kiverni a fejemből, de nekünk ezt nem szabad elkezdeni. - pattant fel hirtelen, mire teljesen leverte a víz.
- Miért? - álltam meg előtte. - Kedveljük egymást. Befejezem az első fél évem és leadom az órád és akár már utcán is együtt lehetünk akárhol - akármikor. Csak 6 hónap.
- 6 hónap? Egy élet idő. - keseredett el.
- Dehogyis. Majd titokban találkozgatunk. Itt is tudunk hiszen B anyja Párizsban van és B pedig sosincs itthon. - kerestem tekintetét, de ő csak mindenfele bámult.
- Nem fog menni. - lépett az ablakhoz. - A te életed a barátnőid, a partik, a ruhák, az utazások, a Gossip Girl-ön szerepelni és persze a pasik..
- Ez a probléma? Nem bízol bennem, hogy megtudok maradni egy férfi mellett? - tártam ki a karjaim.
- Igen ez..
- Szerintem mi vagyunk az egyetlen diákok akik limuzinnal érkeztek meg. - büszkélkedett B, miközben mind a hárman kiszálltunk és az egyetem pislogott vissza ránk. Becsapva a luxus autó ajtaját egyből be is íveltünk az épületbe a legújabb Párizsból jött táskáinkkal. A hatalmas és zsúfolt helyen egyből a hangos bemondóban beinvitálták a gólyákat egy előadó terembe. Mi is a hatalmas tömeggel haladtunk kissé nyűgösen és feszülten. Mikor végre bejutottunk egymás mellé leültünk egy sorban. Ott egy professzor egyből köszöntött is minket. Én először nem is figyeltem rá, majd amikor a nagy dumája közepette hirtelen pillantást tettem rá, akkor lett igazán ismerős csak a fiatal férfi.
- Jézusom! - kiáltottam hangosan, mire az egész teremben lévő diákok és persze a professzor úr is rám nézett.
- Csak rosszul nyeltem. - mosolyodtam el és mondtam ki halkan, mire mindenki vissza is fordította a kíváncsiskodó fejét. Egyből ránéztem az ismerős profra, aki meglepődöttség teli arccal vizslatott végig. Tudtam ki ő és szerintem ő is tudta ki vagyok én. Tudtam, hogy pár napja egy klubban csókolóztunk - józanul, ami ha rólam van szó akkor nagy szó.
Óra után egyből az ő irodáját kerestem meg. Szerencsémre vagy épp szerencsétlenségemre meg is találtam hamar. Kopogással, majd "Igen?" szóval be is nyitottam, ahol őt találtam az asztala mögött ülve ki se látva a papírok mögül.
- Cassandra Banes. Szia. - köszöntött, majd lassan fel állt és felém közeledett.
- Bruce Shaffer. - néztem rá. - Professzor úr. - néztük végig egymáson pár méter közti távolságban, majd én hirtelen szó szerint ledobtam magam az egyik fotelbe.
- Nem tudom mit mondhatnék, nem tudom mit tegyek. Tegezzelek vagy magázzalak. - jött ki belőlem minden egy huzamra. - Azt tudom, hogy te vagy az a srác akivel csókolóztam nem olyan régen. - nevettem el magam erőltetve, mire ő lassan leült mellém.
- Én azt tudom, hogy többet érzek irántad, mint puszta tanár - diák kapcsolatot. - hajolt közelebb az arcomhoz. Már olyan szinten közel volt hozzám, hogy leheletét éreztem az arcomon. Éreztem, ahogyan a forróság önti el a testét, miközben megfogja a jobb kezével az állam és mélyen a szemembe néz.
- Ezt ugye tudod, hogy helytelen? - fúrtam a tekintetem az övéi közé, mire csak egy apró bólogatás volt a válasza és lassan - gyengéden megcsókolt. Nyelve áthatolt az én számba, majd bő nyál csere után távolabb toltam magamtól.
- Közelebbről is megszeretnélek ismerni. - kacérkodtam vele.
- Ma este lesz egy parti az egyik barátnőmnél. Ha jól tudom az összes professzort és a dékánt is meghívja. Nincs kedved neked is jönni? - fogtam meg a kezét.
- Hivatalos vagyok a rendezvényre, úgyhogy semmi pénzért nem hagynám ki. - mondta, majd én felállva arcára egy puszit nyomva már ki is rohantam észrevétlenül az irodájából. Az udvaron nyüzsögtek a diákok, akiknek a tekintete egyből rám meredt, ugyanis már ismerős lehetek a Gossip Girl hírportálról nekik, ahol szinte már napi szinten szerepelek a barátnőim társaságában.
- C! - szóltak mögülem kórusban, miközben a táskámban kutattam a telefonom után. Megfordultam és S és B voltak azok - a legjobb barátnőim.
- Sziasztok! - öleltem meg őket egyszerre. - Akkor áll a mai parti? - néztem Blairre, mire csak mosolygósan és üdén bólogatott.
[..]
Blair szobájában való készülődés után már rohantunk is mind a hárman lefele, hogy fogadjuk a vendégeket. Ott álltam a lift előtt fekete koktél ruhában és fekete platformos magassarkúban, amikor az utasszállító ajtaja kinyílott és professzorom - aki mellesleg talán a jövendőbeli barátom - állt az ajtóban, öltönyben. Mi tagadás - jól nézett ki. Sőt jobban is mint azt bárki gondolná, talán már a puszta jelenléte vonzott. Úgy tapadtam volna hozzá, mint a mágnes. Kedvesen rámosolyogtam, majd üdvözöltem.
- Shaffer professzor úr. - biccentettem a fejjem széles mosollyal.
- Cassandra! - nézett rám, kissé feszültem és idegesen. - Beszélhetnénk egy pár percre?
Felszaladtunk külön - külön az emeletre, majd egyből Blair szobájába vettük az irányt.
- Ez a te szobád? - nézett körül.
- Nem, Blair-é. Én nem itt lakom. - ráztam a fejem. - Nyögd már ki miért rángattál fel ide. Serena és Blair mindjárt keresni fognak. - dobtam le magam az ágyra, amire ő is halkan leült mellém. Hatalmasat sóhajtott, majd csak nézett maga elé. Én a kezemet a közelebbi combjára tettem.
- Baj van? - pusziltam meg a fejét kedvesen.
- Szerintem be kéne ezt fejeznünk kettőnk között. - nyögte a váratlan mondatot.
- Még semmit sem kezdtünk el kettőnk között. Alig járunk pár órája, sőt ezt járásnak sem nevezném. Puszta közelebbi ismerkedés. - mondtam.
- Jobban vonzol magadhoz, mint akármelyik nő a bolygón. Egyszerűen az-az este óta nem bírlak kiverni a fejemből, de nekünk ezt nem szabad elkezdeni. - pattant fel hirtelen, mire teljesen leverte a víz.
- Miért? - álltam meg előtte. - Kedveljük egymást. Befejezem az első fél évem és leadom az órád és akár már utcán is együtt lehetünk akárhol - akármikor. Csak 6 hónap.
- 6 hónap? Egy élet idő. - keseredett el.
- Dehogyis. Majd titokban találkozgatunk. Itt is tudunk hiszen B anyja Párizsban van és B pedig sosincs itthon. - kerestem tekintetét, de ő csak mindenfele bámult.
- Nem fog menni. - lépett az ablakhoz. - A te életed a barátnőid, a partik, a ruhák, az utazások, a Gossip Girl-ön szerepelni és persze a pasik..
- Ez a probléma? Nem bízol bennem, hogy megtudok maradni egy férfi mellett? - tártam ki a karjaim.
- Igen ez..